A Lost in Blue 2 volt az első NDS játék amit kijátszottam ( a post bejegyzése előtt 10 perccel fejezetem be:D) Kellemes élmény volt, sok téren hozta az elvárt színvonalat, habár amikor megszereztem a játékot sokan eléggé negatívan írtak róla és, hogy abszolút nem éri meg a pénzt amit elkérnek érte. Szerintem viszont rendhagyó játékról van szó, igaz eléggé sok kitartás kell hozzá, hogy a játékmenet tényleg beinduljon. DE inkább elkezdem a teljes áttekintést:)
Történet: A játék elindításakor két karakter közül választhatunk, Amy (18) és Jack (18). Mindketten éppen egy nagy hajón utaznak osztálykiránduláson amikor egyszercsak hatalmas vihar jön, elsüllyesztve a hajót és a két főszereplőt hagyva egyedül egy kietlen szigetre sodorva az óceán közepén. (Mondjuk a főszereplő itt hülyén hangzik mert pár gorillán, farkason és egyéb vadállatokon kívül összvissz 2+1 ember van a szigeten.) Főhőseink hamar találkoznak és immár kézenfogva indulnak el ivóvizet, élelmet és szállást keresni. A történet előrehaladtával amikor túllépünk alapvető szükségleteink kielégítésén, elindulhatunk felfedezőset játszani. A játék itt egy kissé fárasztó mert ha reggel teli hasival és kipihenve indulunk el, akkor is délután tájékára karakterünk rettenetesen elfárad és már csak reménykedve tudunk visszaevickélni barlangunkba/házunkba. A két főszereplő nagyon szerethető, az első perctől kezdve tudják, hogy csak egymásra számíthatnak. Mindketten 18 évesek, végzősek a középiskolában, mindketten ugyanazon a hajón és ugyanakkor voltak osztálykiránduláson (és szerintem mindketten japánok). Jack tagja volt a hegymászó klubnak, Amy pedig íjászkodott az iskolai klubban. Szóval mindkettejüknek van némi előnyük a túléléshez. A játék előrehaladtával rájövünk, hogy nem egy kis homokbuckára sodort minket a vihar, hanem egy baromi nagy szigekomplexumra, ami nekem 106 napba került mire teljesen felfedeztem és hazajutottam. Meg kell még említenem azt amit a legnagyobb negatívumként hozhatok fel a játék történetében: nincsen semmilyen romantikus szál a két karakter között (még ha van is az sem volt egyértelmű). A barátom akárhányszor látta, hogy játszom a játékkal, mindig megkérdezte, hogy ezek ott vannak a szigeten, ketten, fiú és lány, magányosak, 18 évesek, tombolnak bennük a hormonok AKKOR HOGY AZ ISTENBEN NEM AKARJÁK CSINÁLNI???? A játék legerotikusabbnak vélhető jelenete az amikor találnak egy melegvízű forrást és Jack felajánlja Amynek, hogy fürödjenek együtt!!! (Persze ahogyan elfogadhatjuk az ajánlatot, ugyanúgy el is utasíthatjuk, csak akkor Jack elkedvtelenedik) A jelenet poénja, hogy a Konami nagyon ügyelt arra, hogy a játék még a gyerekeknek is játszható legyen merthogy Jack és Amy RUHÁBAN fürdenek a melegvízben... Köszönöm Nintendo, köszönöm... A végkifejlettel meg voltam elégedve, nagyjából 5 menekülési lehetőség van. Még arra is egy úgyahogy kielégítő választ kaptam, hogy mi lesz főhőseinkkel a megmenekülés után? SPOILER: (Amy immár felnőttként visszatér majd a szigetre és felidézi az itt szerzett emlékeket, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy mennyire boldog volt mert Jack-et maga mellett tudhatta. Az utolsó képsoron megjelenik Jack, a lenyugvó napot szemlélő Amy melett, közel megy hozzá és egymásra mosolyognak. Szerintem eléggé egyértelmű, ha én együtt töltenék cirka 100 napot egy szigeten egy Jack szerű sráccal akkor tutira nem tudnék már más pasira hagyatkozni:P) Összesítve a story 10ből 9 csillagot érdemel.
Játékélmény: Hihetetlenül jó volt, kipróbálni, hogy mikkel kéne szembenézni ha egy lakatlan szigeten kellene élnünk, például: vadászni, halászni, gyűjtögetni, főzni, hajót, házat és használati eszközöket barkácsolni és ami a legjobb volt, hogy megtanultunk tűzet csiholni. Ez a rész nagyon jól volt megoldva, a Nintendo tetején lévő L és R gombokat kellett egymásután gyorsan, de óvatosan nyomkodni, amivel egy idő után a sodort fakéreg elkezdett picit égni, utánna pedig fújni kellett, hogy a tűz fellobbanjon. (Néha eléggé érdekesen néztek rám a buszon amikor jöttem haza melóbl. Érdekes látvány lehetett: egy lány egy teljesen ismeretlen masinával prüntyög és elkezdi fújni úgy hogy kiköpi a tüdejét XDDD) A karakterek irányítása könnyű volt, használhattuk a nyílakat vagy a stylust is. Az össz problematika az volt a játékban, hogy nem igazán adhattuk át magunkat a kalandzásnak mert egy idő után valamelyik karakter mindig elkezdett rinyálni, hogy "ÉHES VAGYOK!/SZOMJAS VAGYOK!/ÁLMOS VAGYOK!" Úgyhogy még pont az új felfedezés előtt rendszeresen vissza kellett fordulni, hogy tisztába tegyük főhőseinket. (Bevallom az utolsó két napot én walkthrough és cheat (csak a szomjúság, kaja,energia cheateket használtam) segítéségvel csináltam végig, mert már nem volt türelmem 2 hónapnyi játék után kikísérletezni, hogy hogyan lehetne lelépni a szigetről.) Összesítve a játékélmény: 8/10
Grafika: Semmi paszom nem volt rá, tetszett, hogy nem volt tele erőszakolva chibikkel és pont realisztikusan ábrázolta a körülményeket. A zenére sem lehet panasz, szolid, de pont a hangulathoz illő dallamokat tudtak készíteni a Konami emberei. Összesen: 7/10
Összesítve: Ha ki akarod próbálni milyen egy lakatlan szigeten túlélni, kibírni a mindennapi viszontagságokat, a beteg társadon segíteni, viharban élelmet keresni, mert már nem ettél két napja. Plusz az sziget közepén lévő vulkán és perceken belül kitörni készül akkor ezt a játékot szeretni fogod:) Stratégiai játékok kedvelőinek kötelező darab. Nekem nagyon tetszett, viszont baromi hosszú játékidő nem késztet arra, hogy egyelőre a többi endingeket is kipróbáljam. Viszont az egyszer biztos, hogy örök élmény marad^o^
m amint a kezembe vettem a kis mütyürt... Aztán belém bújt a kisördög és megnyomtam a Power gombot amíg az eladó nem figyelt oda. És bekapcsolódott... Angol nyelvű volt a kezelőfelülete. Az eladóslányok teljesen megvoltak döbbenve, hogy hogyan értek hozzá. Kipróbáltam minden funkciót, bő fél órát játszottam a képszerkesztőkkel, megmutattam, elmagyaráztam mi mire képes. A lányok teljesen megvoltak lepődve, hogy ez tényleg ennyi mindenre jó?:-'D Lefotóztam őket, átszerkesztettem a képeiket, elmagyaráztam a DSI Ware lényegét, ők meg tökre örültek, hogy végre valaki elmagyarázza melyik luk mire való meg, hogy ez nem csak egy sima játékkonzol. Minden aggodalmam szertefoszlott amikor láttam, hogy milyen (ugyan kissé pixeles) jó képeket készít a belső és külső kamerája is. A 133 MHz egyáltalán nem volt lassú, egyáltalán nem akadt a gép, minden opció tökéletesen működött. A hangszerkesztő rész is jól szuperált bár azzal csak egy sima "Helló!"-t szerkesztgettem :D DE szép tiszta hangja van ennek is. Belenéztem a PictoChatbe, átállítottam mindenféle színt, ébresztőt stb. Érdekes, hogy hiába ott az a 2 év infószak, egy Windows-t nem tudok újratelepíteni. Itt meg mint egy profi úgy megértettem elsőre mindent. Az sem okozott gondot, hogy a WiFit beállítsam és amikor végeztem a játszadozással egy egyszerű formatálással visszahoztam a rendszert az eredeti állapotába. A gép tényleg pici, a képen lehet látni, hogy a hüvelykujjam simán végigér az alján, a kijelzők jó minőségűek, bár egy feliratos animét nem biztos, hogy tudnék rajta nézni, de egy szinkronos filmet minden nehézség nélkül:)
Az óceánok kiszáradnak és az egész bolygó gyakorlatilag egy nagy sziklás sivatag. Természetesen kihagyhatatlan a történetből a sok szörny amik valószínűleg régi állatok mutálódott változatai, amik állandó veszélyt jelentenek az emberekre. Így a fennmaradt népek mind-mind megalkották mobilvárosaikat. A Wolf's Rain-ben is ugyanez volt amikor újra jött a jégkorszak és az emberek egy kupolát emeltek az egyik város fölé. Csakhogy itt még a városok hatalmas támasztópilléreikkel képesek a helyváltoztatásra. Minden várost az "elektromos tündéréről" neveztek el. Ezek a lények amolyan energiagócok és ők irányítják a város áramellátását és a mozgását. Történetünk fő helyszíne, Zuellni, az akadémia város, ahol a diákok egyszerre tanulnak és dolgoznak a városban. Kétféle ember létezik a világban. Azok akik a Kei-energiát birtokolják (Naruto-csakra copy de nem baj:P) és azok akik átlagos képességekkel rendelkeznek. A kei-vel rendelkező diákok mind a harcművészeti szakra járnak, belőlük lesznek a katonák, a rendőrök stb. Az átlagdiákoknak pedig van saját szakja, ahol mindenki arra a foglalkozásra orientálódhat amelyiket választotta pl.: szakács, újságíró stb. Főhősünk Layfon Alseif is új diákként érkezik a városba, de amikor az első napon megmenti egy diáktársa életét, a város kormányzója (Ők csak Diákelnöknek nevezik.) szemet vet különleges képességeire. Habár Layfon teljesen el akar szakadni a harc bármilyen formájától, kénytelen csatlakozni a Harcművészeti szakhoz és azon belül is a 17.-es osztaghoz. A városok között ugyanis gyakran van Capture The Flag szerű csata ami eldönti, hogy az újonnan felfedezett energiaforrásokat melyik város használhatja. Éppen ezért minden városban van néhány osztag amik diákok által alapított társaságok. Saját maguk edzenek és végül ők kapják a lehetőséget, hogy megvédhessék a városukat. Nina Antalk, a 17.-es osztag kapitány azonnal lecsap Layfon tehetségére és megkezdődik a történet. Ugyanis Layfon sem az az ártatlan szívdöglesztő főhős akinek látszik és idővel sokminden kiderül a múltjáról és, hogy miért száműzték Őt szülővárosából. 
l aki nekem az abszolút befutó: Lilin Mafes, Layfon gyerekkori barátja.Még az árvaházból ismerik egymást, kiskoruk óta. Lilin nem titkolja, hogy szerelmes Layfonba, ezt az első epizód elején be is bizonyítja^^" Mindenben segített Layfonnak, még a saját városuk királynőjének is könyörög, hogy bocsássák meg a fiú tetteit, hogy hazatérhessen. a 16. epizód környékén nem bírja tovább, hogy Grandan városában marad, nekivág az útnak, hogy újra találkozhasson szíve kicsi szottyával aki szépen kaszabolja Zuellni védelméért a szörnyeket. Valószínűleg a 21. epizódban már találkoznak és akkor valószínűleg eldől Layfon kit fog választani. Go go go Lilin!!!^o^
Gyorsan bemutatom a történetet azoknak akik még nem ismernék: Két 20 éves lány találkozik egy Tokióba tartó vonaton. Kiderül, hogy mindketten ott akarnak új életet kezdeni és mindkettejüket Nana-nak hívják. Az egyik Nana (későbbiekben Hachi) egy eléggé szeleburdi, befolyásolható, önző, de aranyos lány aki minden második pasival szerelmbe esik. Jelenleg éppen a barátja után megy Tokióba aki egy éve elment a fővárosba dolgozni és tanulni. A második Nana (a fekete hajú) egy árva lány, anyja elhagyta és egy északi városkában nőtt fel, ahol volt egy nagyon sikeres zenekara. Ő éppen a befutást akarja megkísérelni a 12 milliós lakosságú városban.A sors később úgy hozza, hogy lakótársak lesznek és elindul a cselekmény. Két teljesen különböző személyiségű lány barátságnak története miközben mindegyiküknek megvan a maga élete. Hachi karrierpróbálkozásai és párkapcsolati problémái és Nana szárnypróbálgatásai amíg fel nem fedezi a zeneipar. Persze melette még ott vannak a barátok élete is amiket mind-mind szépen összefűzve lerajzolt Yazawa Ai-sensei. Ő nem egy nagy sikerű mangát alkotott már amiből még sikeresebb anime lett. Gondoljunk csak a Paradise Kiss-re<3
A napokban ami igazán lekötött az egy újfajta MMORPG játék, az Ether Saga Online volt. Íme néhány kép róla:
