A mai napom érdekesen alakult. Reggel 8tól illemtan és protokol versenyre készültünk és mint kiderült Csütörtökön lesz... Suli után veszett száguldás a cirka 300 méterre lévő McDonald's-ig, hogy szóljak a főnökömnek, Anitának, hogy nem tudok bejönni csütörtökön. Mondta, hogy oké megoldjuk. Nagy száguldásban átöltözöm, magamra operálom a BestHostess(?) vigyort, a szemem alá kenődött szempillafesték maszatokat halványabbra satírozom és a frissen vasalt, piros fehér pólomban száguldok, hogy megkérdezzem hol leszek. Nagy sírások közepette kérem meg a kedves Mártit, hogy nézze meg nekem a beosztást és félhangosan imádkozom, hogy had menjek konyhára. Márti mondja ááá biztos kassza, biztos kassza mire döbbenten nézi, hogy "K.Viki" sehol sem szerepel a mai beosztásban. Usgyi a Laci bácsi féle beosztáshoz és láááámmmm: Kezdeti Tréninges:Kovács Viktória Március 2.: SZABADNAP WTF??? Gond egy szál se, megyek kérdezem Anitát, hogy ne pótoljam-e be a csütörtöki 4 órát. Szerinte most kívételesen elegen vagyunk nem kell senkit sem kisegíteni mehetek ahova akarok. Máskor meg kérlelnek, hogy menjek be. Gond egy szál se, Anita tárcsázza nekem az új beosztást készítőt, Tamás Manager bácsit és sipító hangon közlöm vele, hogy a csütörtök nem jó nekem, mert versenyre megyek. Tamás kedves, acélidegek rezgésétől mormotáló hangon mondja, hogy semmi baj megoldjuk mire meghallja a melettem álló Zsolti hangját: "VIKI!!! ÉN BEJÖVÖK HELYETTED!!!" ... Zsolti... Én IMÁDLAK! <33333333 Téma letudva. Vikus nagyban orientálódna hazafelé mire jön az újabb hidegzuhany. Változtak a menetrendek. O_o
Szerencsére jött egy pont jó busz ami hazahozott. Ahhoz képest eléggé meglepő volt, hogy a mekiben kivételesen nem kellett volna dolgoznom, de nem is tartottak bent. Múlt héten Tamás volt a fronton amikor beköszöntem és kérdezte mit szeretnék. Mondtam, hogy reggel nem tudtam eldönteni, hogy kell-e jönnöm dolgozni, de a biztonság kedvéért elhoztam a cuccaimat is, de ha nem kell dolgoznom az se baj legalább eszek valamit, mert otthon nem igazán lesz ebéd. (Néha nyugtató tud lenni, ha a mekiben kivételesen nem nekem kell a pult belsőbbik oldalán álnom és kérni a vendéget, hogy még egy sütit, egy sajtburgert esetleg valami finomat vegyél szépeeeeeen léééééééégysziiii!!!) Tamás lecsapott a bizonytalanságomra és úgy szippantott be a pult mögé, hogy 10 percre rá (még mindig éhesen) vigyorgok a jónépnek egy kassza mögül. Ma még jól is esett ez a szabad délután, elvittem Metit sétálni és megnéztem a Chrome Shelled Regios második részét, amiről egy kiveséző elemzést majd valószínűleg estefelé fogok írni.
