A Lost in Blue 2 volt az első NDS játék amit kijátszottam ( a post bejegyzése előtt 10 perccel fejezetem be:D) Kellemes élmény volt, sok téren hozta az elvárt színvonalat, habár amikor megszereztem a játékot sokan eléggé negatívan írtak róla és, hogy abszolút nem éri meg a pénzt amit elkérnek érte. Szerintem viszont rendhagyó játékról van szó, igaz eléggé sok kitartás kell hozzá, hogy a játékmenet tényleg beinduljon. DE inkább elkezdem a teljes áttekintést:)
Történet: A játék elindításakor két karakter közül választhatunk, Amy (18) és Jack (18). Mindketten éppen egy nagy hajón utaznak osztálykiránduláson amikor egyszercsak hatalmas vihar jön, elsüllyesztve a hajót és a két főszereplőt hagyva egyedül egy kietlen szigetre sodorva az óceán közepén. (Mondjuk a főszereplő itt hülyén hangzik mert pár gorillán, farkason és egyéb vadállatokon kívül összvissz 2+1 ember van a szigeten.) Főhőseink hamar találkoznak és immár kézenfogva indulnak el ivóvizet, élelmet és szállást keresni. A történet előrehaladtával amikor túllépünk alapvető szükségleteink kielégítésén, elindulhatunk felfedezőset játszani. A játék itt egy kissé fárasztó mert ha reggel teli hasival és kipihenve indulunk el, akkor is délután tájékára karakterünk rettenetesen elfárad és már csak reménykedve tudunk visszaevickélni barlangunkba/házunkba. A két főszereplő nagyon szerethető, az első perctől kezdve tudják, hogy csak egymásra számíthatnak. Mindketten 18 évesek, végzősek a középiskolában, mindketten ugyanazon a hajón és ugyanakkor voltak osztálykiránduláson (és szerintem mindketten japánok). Jack tagja volt a hegymászó klubnak, Amy pedig íjászkodott az iskolai klubban. Szóval mindkettejüknek van némi előnyük a túléléshez. A játék előrehaladtával rájövünk, hogy nem egy kis homokbuckára sodort minket a vihar, hanem egy baromi nagy szigekomplexumra, ami nekem 106 napba került mire teljesen felfedeztem és hazajutottam. Meg kell még említenem azt amit a legnagyobb negatívumként hozhatok fel a játék történetében: nincsen semmilyen romantikus szál a két karakter között (még ha van is az sem volt egyértelmű). A barátom akárhányszor látta, hogy játszom a játékkal, mindig megkérdezte, hogy ezek ott vannak a szigeten, ketten, fiú és lány, magányosak, 18 évesek, tombolnak bennük a hormonok AKKOR HOGY AZ ISTENBEN NEM AKARJÁK CSINÁLNI???? A játék legerotikusabbnak vélhető jelenete az amikor találnak egy melegvízű forrást és Jack felajánlja Amynek, hogy fürödjenek együtt!!! (Persze ahogyan elfogadhatjuk az ajánlatot, ugyanúgy el is utasíthatjuk, csak akkor Jack elkedvtelenedik) A jelenet poénja, hogy a Konami nagyon ügyelt arra, hogy a játék még a gyerekeknek is játszható legyen merthogy Jack és Amy RUHÁBAN fürdenek a melegvízben... Köszönöm Nintendo, köszönöm... A végkifejlettel meg voltam elégedve, nagyjából 5 menekülési lehetőség van. Még arra is egy úgyahogy kielégítő választ kaptam, hogy mi lesz főhőseinkkel a megmenekülés után? SPOILER: (Amy immár felnőttként visszatér majd a szigetre és felidézi az itt szerzett emlékeket, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy mennyire boldog volt mert Jack-et maga mellett tudhatta. Az utolsó képsoron megjelenik Jack, a lenyugvó napot szemlélő Amy melett, közel megy hozzá és egymásra mosolyognak. Szerintem eléggé egyértelmű, ha én együtt töltenék cirka 100 napot egy szigeten egy Jack szerű sráccal akkor tutira nem tudnék már más pasira hagyatkozni:P) Összesítve a story 10ből 9 csillagot érdemel.
Játékélmény: Hihetetlenül jó volt, kipróbálni, hogy mikkel kéne szembenézni ha egy lakatlan szigeten kellene élnünk, például: vadászni, halászni, gyűjtögetni, főzni, hajót, házat és használati eszközöket barkácsolni és ami a legjobb volt, hogy megtanultunk tűzet csiholni. Ez a rész nagyon jól volt megoldva, a Nintendo tetején lévő L és R gombokat kellett egymásután gyorsan, de óvatosan nyomkodni, amivel egy idő után a sodort fakéreg elkezdett picit égni, utánna pedig fújni kellett, hogy a tűz fellobbanjon. (Néha eléggé érdekesen néztek rám a buszon amikor jöttem haza melóbl. Érdekes látvány lehetett: egy lány egy teljesen ismeretlen masinával prüntyög és elkezdi fújni úgy hogy kiköpi a tüdejét XDDD) A karakterek irányítása könnyű volt, használhattuk a nyílakat vagy a stylust is. Az össz problematika az volt a játékban, hogy nem igazán adhattuk át magunkat a kalandzásnak mert egy idő után valamelyik karakter mindig elkezdett rinyálni, hogy "ÉHES VAGYOK!/SZOMJAS VAGYOK!/ÁLMOS VAGYOK!" Úgyhogy még pont az új felfedezés előtt rendszeresen vissza kellett fordulni, hogy tisztába tegyük főhőseinket. (Bevallom az utolsó két napot én walkthrough és cheat (csak a szomjúság, kaja,energia cheateket használtam) segítéségvel csináltam végig, mert már nem volt türelmem 2 hónapnyi játék után kikísérletezni, hogy hogyan lehetne lelépni a szigetről.) Összesítve a játékélmény: 8/10
Grafika: Semmi paszom nem volt rá, tetszett, hogy nem volt tele erőszakolva chibikkel és pont realisztikusan ábrázolta a körülményeket. A zenére sem lehet panasz, szolid, de pont a hangulathoz illő dallamokat tudtak készíteni a Konami emberei. Összesen: 7/10
Összesítve: Ha ki akarod próbálni milyen egy lakatlan szigeten túlélni, kibírni a mindennapi viszontagságokat, a beteg társadon segíteni, viharban élelmet keresni, mert már nem ettél két napja. Plusz az sziget közepén lévő vulkán és perceken belül kitörni készül akkor ezt a játékot szeretni fogod:) Stratégiai játékok kedvelőinek kötelező darab. Nekem nagyon tetszett, viszont baromi hosszú játékidő nem késztet arra, hogy egyelőre a többi endingeket is kipróbáljam. Viszont az egyszer biztos, hogy örök élmény marad^o^
